quiz: "Milyen könyvet írnának rólad?" the result: Az elbűvölő.
2009. júl. 25. 18:47 - még nincsenek kommentek
Ebben hasonlítunk egymásra. Ha megérint valami ebben a fene nagy bizonytalanságban, ami tetszik, amire rácsodálkozhatunk, ami felkavar, felpezsdít, aminek örülünk, hogy a része lehetünk és a részünk lehet, ami elég közel van ahhoz, hogy elérhető ha akarjuk, de nem teljesen a mienk és teljes egészében elérhetetlen - abba kapaszkodunk. Fene nehéz elengedni az életemből. Nem is tudom. Lehet, hogy igaz, hogy mindig az kell, ami nincs. Mindig abban az alternatív valóságban akarunk létezni, amelyik éppen nincs. Amiről nem tudod hogy ebben a pillanatban milyen lehetne. És a valóságaink csak sodródnak egymás mellett. Sokszor csak egy döntés választja el őket. Sokszor nem kerülne sokba átsiklani egy másikba. De talán, néha, átkíváncsiskodni izgalmasabb lehet. "..Szép, szép a zsiráf, de otthonra nem kéne." Azt mondja, épp olyan hülye érzés ez "mintha más gyerekével játszanánk, jól elvagy vele, szereted mint a sajátodat, de mégsem az. és nem viheted haza." Hát ebben hasonlítunk egymásra. Biztos közös a genetikai hiba. Nem tudjuk megfejteni, hogy mi ez a feltétlenség, ami a másikhoz köt, ahogy azt sem, mi az ami távol tart. Csak egy döntésbe került volna. De egyikünk sem akarta feláldozni a maga valóságát. Nem akartunk dönteni, féltünk attól, hogyan változna az életünk. Azóta csak így sodródnak egymás mellett valóságaink gyenge buborékjai, a másikat nem eleresztve, magányoldó mechanizmusként néha egymásba ölelkezve, a különféle mélypontok okozta érzelmi/lelki kisülést néha egymásra terhelve. De az állóvíztől való félelem egybekötve a kötöttségektől és a felelősségvállalástól való pánikkal nem enged közelebb.. Lehet hogy most csak dobáljuk a köveket egymás pocsolyájába..lehet, hogy ez sekélyes szórakozás, de. Mi így vigyázunk egymásra. És kapaszkodunk. Kell, hogy ami nem lehet felkavarjon, megijesszen, felpezsdítsen.
írta: szösz, ebbe a kategóriába:
2009. jún. 3. 18:29 - még nincsenek kommentek
vizsgaidősuck, avagy tilos csillagon
azért mert jelenleg ahelyett hogy Jégervölgyben vidámkodnék most a holnapi brittöri vizsgára kéne tanulnom de egyiket sem teszem. az elsőt lelkiismereti dolgokból, a másodikat meg csak makacsság-lustaság-szomorúság-kivagyokságból.
hálás lehetek amiért vannak páran körülöttem, akik mikor látják, hogy a saját lelkiismeretem mással van elfoglalva segítenek a megfelelő mederbe visszaterelgetni az életem. amellett hogy biztosítják a szükséges szeretetadagomat és lelki támaszt nyújtanak ha kell, de segítenek az elhanyagolt kötelességeimmel is utolérni magam, betartatják velem a határidőket és sok tekintetben megkönnyítik az életem. annak ellenére hogy csak nyűg vagyok a nyűgös mindennapokban fáradhatatlanul mindig kisegítenek, újra és újra. még akkor is ha látják, hogy úgyis újra el fogom hanyagolni amit nem kéne, mindent, a külvilágot. nem értik, mégsem hagynak magamra és elnézőek velem még akkor is amikor nem érdemlem meg. ezért vagyok hálás igazán. mert akármilyen bosszantó is tud lenni mikor így kapaszkodnak az emberbe, amikor az már le is mondott magáról, és akármilyen fájdalmas is amikor kiszakítják az embert az álmodozásból azért tudom, hogy mindezt nem bántásiból, hanem szeretésiből teszik. ahogy csak szeretésiből vagyok én is itt.
nem azért mert túl nehéz lenne bármi mást csinálni. vagy túl nehéz lenne kétkezi munkából élni, vagy túl veszélyes lenne egyedül a nagyvilágban csavarogni, vagy túl ócska lenne milliomosokat kergetni, hogy annak a pénzéből megvalósíthassam az álmaimat. marad egyedöm helye az egyetöm, egy cseppet sem különleges szakon, nem túl messze egy viszonylag kényelmes, kompromisszumokkal túlzsúfolt lakhelytől, se nem túl messze a hazaváró családi otthonról.
a szeretésdi bármennyire is jóleső, mindig keserít a tudat hogy a túl sok kötődés miatt nem jutok egyről a kettőre. túl sok a korlát, túl sok az elvárás és túl erős a birtoklási vágy amivel nem tudok mit kezdeni. így nem tudok kizárólagosan magamra sem figyelni mert ha valamit magamért teszek, mindig megszólal a lelkiismeretem, közben pedig utálom magam, hogy megint nem a magam feje után megyek. ha nem vagyok valahol időben már jön a kérdés, hogy miféle vakvágányon csavargok és miért...ha pillanatnyilag szórakoztató pótcselekvésekbe menekülök jön a dádá, hogy de neked megint téves a fontossági sorrended. nem gondolja végig senki hogy az nekem felérhet egy szabadsággal. a szabadsággal.
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.
Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.
S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.
Légy vakmerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem bírom tovább!
Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.
http://www.youtube.com/watch?v=X_7yN0O-pjM
írta: szösz, ebbe a kategóriába:2009. máj. 19. 16:00 - még nincsenek kommentek
